Mit tehetünk, a “kíméletesebb” bulizás érdekében? Például, nem árt egy kis méregtelenítést beiktatni, mondjuk csalánteával. De annak, aki folyamatosan odafigyel magára, ajánlhatom a kaukázusi kefir, kristály és kombucha gombákból készült italokat. Nem olyan kínai, mint ahogy hangzik. Ezek a kis élőlények úgy termelnek nekünk immunerősítő készítményeket, hogy megeszik azt, amit ráöntünk. A kefir esetében ez a tej, a kristálygombánál limonádés, mazsolás víz, a kombucha gombánál pedig cukros fekete tea. Furán hangozhat, hogy az ő végtermékeik nekünk jók is lehetnek valamire. Pedig nem az, gondoljuk csak végig. A méhecske is úgy készíti a mézet, hogy kihányja a nektárt. És milyen finom… Visszatérve a gombákhoz. Beszerezni nagyon egyszerű, és nem kerül semmibe, ugyanis úgy szaporodnak, mint a nyű. Csak olyan embert kell keresni, akinek már sok van. Ha valakinek felkeltette az érdeklődését, akkor érdemes elolvasnia a sok hasznos információt a három gombáról.

A legtöbb gyógyszernek lehetnek mellékhatásai : fejfájás, émelygés, hányás, emlőfeszülés, gyomor-bél rendszeri panaszok, folyadék-visszatartás, vérzészavarok, érzészavar, testsúly-változás. Ritkán fáradékonyság jelentkezik, ami a kezelés során elmúlik.
A legtöbb betegnél sokszor émelygés, gyomorfájás, rossz közérzet alakulhat ki.
Így tapasztalataimat megosztom az olvasókkal. Elmondhatom, hogy nekem is elég érzékeny a gyomrom, és minden gyógyszert, ami esetleg gyomorbántalmakat válthat ki, (orvos által felírt) gyomorvédő folyadék HELYETT KEFIRREL VESZEM BE, vagy előtte egyszerűen joghurtot, kefirt eszem. Ez segíteni szokott a problémásabb tablettáknál. Ritkán fáradékonyság jelentkezik, ami a kezelés során elmúlik

Klórmentesítsük a vizet

Központosított vízelosztás esetében a klórral való fertőtlenítés elkerülhetetlennek tűnik. A több kilométeres csőrendszeren átmenő vízben a baktériumok könnyen elszaporodhatnak: a csövek és a tartályok belső falaira rakodnak le. A klór bozonyos mértékben elpusztítja a baktériumokat, de nem tesz különbséget az probionikus ( élettanilag hasznos) baktérium és a szervezetre káros baktériumok közt!

A klóros vizet fogyasztók szervezete érzékenyebbé válik a különböző vírusos, rákos és allergiás megbetegedésekre. Úgy tűnik, mintha szervezetünk “elektron készlete” (a valóságban elektronaktivitása), megfelelő redukáló kémhatású élelmiszerek hiányában, fokozatosan csökkenne. A fokozott fertőtlenítés pontosan azokat a betegségeket tarja távol tőlünk, amelyeket nemcsak immunrendszerünk, hanem a legegyszerűbb gyógyszerek is könnyen kordában tartanak. Minden fertőtlenítő szer elektronban szegény, erősen oxidáló kémhatású, sőt számos, enyhe betegségeket gyógyítani hívatott gyógyszer is.

Helyes étrenddel bizonyos mértékig ellensúlyozni lehet a fent írt oxidáló hatásokat. Bio-elektronikai szempontból a legnagyobb értékű élelmiszereket tejsavas erjedéssel állítják elő. Ezek között az erjedéssel savanyított káposzta és cékla a leghatásosabb, természetesen nyersen fogyasztva. A joghurt és a kefir is igen értékes, de csak akkor, ha nem sterilizálták vagy pasztörizálták. Sajnos a kereskedelemben árult tejtermékek túlnyomó többsége, pontosan a helytelenül megfogalmazott higiéniai törvények miatt, bio-elektronikai szempontból értéktelen. De mit tegyünk, ha a japánkristályból készült üdítőt is klórozott vízzel készítjük? Legjobb megoldás a víztísztító berendezés, de ha nem tudjuk beszerezni, legalább forraljuk fel a vizet és hűtve öntsük rá a japánkristály gombákra! Ezzel az egyszerű folyamattal nagy mértékben csökkenthetjük a vízben lévő kórtartalmat és a szennyező baktériumokat.

Az Oroszországi Tejipari Tudományos Kutatóintézet szakértőinek véleményére hivatkozva egy cikk azt állítja, hogy a ma agyon reklámozott élőflórás, bio, gyümölcsös és francos joghurtok semmit sem érnek, sőt némelyek közülük kifejezetten ártalmasak lehetnek.
A tejtermékek közül magasan a legjobb a kumisz, mind terápiás, mind élelmezési szempontból. Kumisz szanatóriumok működtek a TBC és egyéb betegségek gyógyítására.
A kefír a második leghasznosabb, mert ötvözi a kumisz és a savanyú tejtermékek jó tulajdonságait. A tejbaktériumok és az élesztőgombák unikális együttműködésének eredményeként keletkező kefírnek jótékony hatása van a légző-, szív- és érrendszerre, az idegrendszerre, a vese és emésztőrendszer működésére. A szerző állítása szerint, Japánban a kefíres poháron a fentieken kívül azt is feltüntetik, hogy a kefír fogyasztása segíti az onkológiai betegségek megelőzését.
A szakértők hasznossági listáján a további helyezéseket az acidofilin, joghurt, prosztokvása, rjázsenka foglalják el.
Az igazi joghurt hajszálnyival ér többet mint az aludttej, de igazi jughurtot nem lehet kereskedelmi forgalomban kapni.

A joghurt mikroorganizmusai nagyon érzékenyek a legkisebb eltérésekre is a gyártás, szállítás és tárolás során. Például az optimális +2-+6 fokos tárolási hőmérséklettől való eltérés esetén elpusztulnak. A bolti joghurt 99%-a nem tartalmaz élő mikroorganizmusokat.
A szerző azzal zárja a cikkét, hogy a bolti joghurtnak csúfolt ilyen-olyan kutyulékokat egyék meg azok akik gyártják és reklámozzák, mi pedig fogyasszunk saját készítésű egészséges kefírt!
A kumisz készítése macerásnak tünik, főleg a kancatej és az indító “kovász” beszerzése nehéz. De olvastam, hogy tehéntejből is lehet “hamis” kumiszt készíteni. Valamikor ki fogom próbálni.
Addig is, én is tiszta szívvel ajánlom, hogy fogyasszuk és készítsük magunk a jótékony hatású kefírt. Fontos lenne még, hogy mindenki megírja a tapasztalatait, mert ezzel tudjuk erősíteni hitünket a kefír jótékony hatásában és segíteni egymásnak a gyógyulásban.

Üdvözlettel: Janó_bá

Kaukázusi kefir

A Krisztus előtti 6. és 2. ezredév között legelőbb a bivaly, a középidőben a többi állatfaj, legkésőbb pedig a ló háziasítása zajlott le. Az egyes vidékeken fontos tejtermelő teve háziasítása ennél is későbben történt. A Krisztus utáni évszázadokban fokozatosan a tehéntej lett a legelterjedtebb alapanyag: , a többit az egyéb állatok teje adja.
Különösen azon a meleg égövi vidékeken elterjedt a juh, kecske, bivaly, kisebb régiókban a ló és a teve – tej, ahol évezredekkel ezelőtt a háziasítás központjai voltak. Ezek pedig a Tigris és az Eufrátesz menti vidékek, Egyiptom északi része, Nyugat- és Észak-Ázsia, vagyis az akkortájt füves sztyeppék. Nem is lehet meglepő, hogy pl. a joghurt első fő alapanyaga a juhtej, kisebb részben a bivalytej volt. Annak is történelmi okai vannak, hogy az emberiség legősibb mai savanyú tejei, így a joghurt, a joghurt típusú savanyú tejek, valamint a kefir és a kumisz egytől egyig a Közel-Keletről, a Balkánról, a Kaukázusból, Nyugat- és Közép-Ázsiából, a mongol síkságról származnak, ill. e vidéken terjedtek el először.

Hőmérséklet-különbségek

Az állattartási szokások mellett a klimatikus viszonyok is jelentősen befolyásolták, hogy az egyes vidékeken milyen fajta savanyított tejtermékek honosodtak meg. Például a magas átlaghőmérséklet a joghurt készítésének kedvezett, mivel a rá jellemző baktériumkultúrák csak 42–45 ˚C felett szaporodnak. Ezekben a termékekben több a tejcukorból képződött tejsav, az ízük savanyúbb. Az aludttejet alvasztó tejsavbaktériumok középhőmérsékleten (18–25 ˚C) szaporodnak optimálisan, Európa nyugati és északi területein tehát ezek honosodtak meg.

Hasonló klimatikus viszonyok kedveznek a vegyes – tejsavas és alkoholos – erjesztéssel készülő kefirnek és kumisznak.

A savanyú tejtermékek elsődleges választékát az adja, hogy milyen hőmérsékleten szaporodó és milyen erjedést végző kultúrákkal állítják elő azokat. A magasabb hőmérsékleten szaporodó kultúrákkal gyártják a joghurtokat, melyek a legalkalmasabbak ízesítésre, mert a nagyobb tejsavtartalom jól kihozza a gyümölcsök jellegzetes ízét, aromáját.

Vegyes – tejsavas és alkoholos – erjesztéssel készül a kefir és a kumisz. Magyarországon a kefir van forgalomban és vált az elmúlt három évtizedben közkedveltté. Viszont hazánkban nem terjedt el igazán az alacsony hőfokon erjesztett aludttej.

A savanyú tejkészítmények annyiban különböznek az édes, friss tejkészítményektől, hogy a már említett tejsavbaktériumokkal a tejet megsavanyították. Ez a tejsavas erjesztés még becsesebb táplálékká „varázsolja” a tejet.

Ám vigyázat! A hőkezelt termékek nem tartalmaznak élő baktériumokat!

[forrás: Galenus]

A JOGHURT ÉS KEFIR LEGENDÁJA

A legenda szerint a joghurt és a kefir létrejötte a Kaukázusban található Elbrusz-hegyhez kötődik. A véletlen úgy hozta, hogy egyazon időben különféle mikroorganizmusok kerültek bele egy köcsög tejbe, és minthogy a hőmérséklet is megfelelő volt számukra, hamar kiderült, hogy képesek ott együtt élni és anyagcsere-folyamataikkal a tejet megsavanyítani. Az Elbrusz-hegy melegebb, déli oldalán a magasabb hőmérsékletet kedvelő mikrobák találtak optimális feltételeket a török nomádok által kifejt tejben. A létrejött tejterméket törökül “yogurut”-nak hívták. Bizonyos források szerint ez az elnevezés a 8. században tűnt fel először és a 11. században már a jelenleg is használt formájában, “yoghurt”-ként szerepelt.

Ezzel szemben a kefir az Elbrusz hűvösebb, északi oldalán keletkezett, olyan mikroorganizmusok hatékony közreműködésével, amelyek kevésbé voltak melegkedvelők, leginkább a 25-28 °C-os hőmérséklet-tartományban érezték jól magukat. A kefir szó valószínűleg ugyancsak török eredetű, hiszen a “kef” szótag jelenleg is létezik a török nyelvben, jelentése kellemes, élvezetes. A pásztor, aki megkóstolta a létrejött terméket, minden bizonnyal így fejezte ki elismerését. A kefir, eltérően a joghurttól, nem csupán tejsavbaktériumokat tartalmaz, hanem élesztőgombákat is, aminek következtében a tejsav mellett szén-dioxid és kis mennyiségű alkohol is képződik benne, ez utóbbi azonban általában nem több 0,8%-nál.

Varga, L.; Dénes, V.